Műveld és őrizd!

Teremtésünnep Zuglóban

„Ezen a vasárnapon és az ezzel induló teremtésünnepi héten nem a jól ismert környezet- és természetvédő jelszavakat kívánjuk átismételni és ismételgetni, hanem együtt szeretnénk rácsodálkozni a teremtett világ ajándékaira és meghallani a Teremtő minket kereső szavát” – fogalmazott Gáncs Péter, a Déli Egyházkerület püspöke a zuglói evangélikus templomban megrendezett teremtésünnepi istentiszteleten. A 2009. szeptember 27-ére meghirdetett alkalmat élőben közvetítette a Magyar Televízió. A természet ajándékaiért hálát adó és az azokért való felelősségvállalásra figyelmeztető imádságok és olvasmányok a frissen szüretelt terményekkel díszített oltár előtt hangzottak el.

Az istentisztelet kezdetén egyházunk Ararát munkacsoportjának vezetője, Kodácsy-Simon Eszter köszöntötte a gyülekezetet, és invitálta közös ünneplésre a televíziónézőket. Az alkalom házigazdájának szavai „A hét nap csodája” című plakátpályázatra beérkezett rajzok előtt hangzottak el. Az alkotásokból összeállított válogatást a bejáratnál tekinthették meg a templomba érkezők.
      Gáncs Péter püspök és Dr. Szabóné Mátrai Marianna püspökhelyettes 1Móz 2,15 alapján tartott dialógus-prédikációt. Az igehirdetők az ember Teremtőjétől kapott kettős küldetésére világítottak rá, hogy egyrészt művelje, másrészt őrizze a neki ajándékozott kertet, a teremtett világot. „Ha körülnézünk, döbbenten látjuk, hogy a művelés sok helyütt a világ kifosztásává torzult. Úgy pusztítjuk a körülöttünk lévő világot, mintha nem lennénk mi is szerves részei” – fogalmazott a püspök. Elmondta: mindent és mindenkit magunk alá gyűrve gyakran félreértjük az igénkben hallott, úgynevezett „kultúrparancsot”. Elfelejtjük, hogy a munka egyrészt kreatív aktivitás, azaz művelés, másrészt viszont alázatos szolgálat, őrzés.
      „Kinek van ideje őrzésre?” – folytatta a gondolatot a lelkésznő. Szavaiból kiderült: egy türelmetlen, pillanatok alatt nyerni, győzni akaró világban nem kis merészség erről beszélni. Ugyanakkor rávilágított keresztyén hitünknek azokra a kincseire (irgalom, felebaráti szeretet, bátorság, bizalom), amelyek mégiscsak segítenek megőrizni a ránk bízott világot. Istentől kapott sáfárságunk (gondnokságunk) tudatában juthatunk harmóniára önmagunkkal és a körülöttünk élőkkel.
      „Ennek a harmóniának neve van – vette át újra a szót Gáncs Péter –, úgy hívják: Jézus Krisztus. A vele való közösségben teremhetjük meg azokat a gyümölcsöket, amelyektől gyógyulni kezd majd megsebzett világunk”.
      Az igehirdetést követően az ünnepnek otthont adó gyülekezet hittanosai jelképes ajándékként egy-egy virághagymát adtak át a jelenlévőknek. Ez emlékeztetheti a gyülekezet tagjait azokra a gyökereinkre, amelyek minden teremtménnyel való közösségünket jelentik, s arra a hálaadásra, amellyel e napon fordultak a teremtő Isten felé.
      Az istentisztelet kántori szolgálatát – a tőle megszokott virtuóz orgonajátékkal – Finta Gergely, az Evangélikus Hittudományi Egyetem Egyházzenei Tanszékének vezetője végezte, a liturgiát pedig a Credo együttes modern korálfeldolgozásai színesítették.
      Az ünnepi héttel kapcsolatos további információk megtalálhatók a http://ararat.lutheran.hu internetes oldalon.

Megjelent: Evangélikus Élet, 74. évfolyam 40. szám – 2009. október 4. 1&4. o.

Menü

Validálás

Valid XHTML Strict | CSS