„Mindenki másképp csinálja…”

Az LGT dal szövege ránk nézve is nagyon találó. Lelkészi szolgálatunk önmagában véve is sokféle hangot, sokféle módszert kíván. Másképpen kell megszólalni a bibliaórákon, mint mondjuk az ifjúsági órán. Azt, ami tökéletesen megfelel a nyugdíjas délelőtti alkalomra, még csak véletlenül sem vihetem a konfirmációi előkészítőre. De ez is igaz: ahány lelkész, annyiféle módszer. „Mindenki másképp csinálja…”. Egészen biztos, hogy a hitoktatás vagy a konfirmáció terén előbb-utóbb mindenki megfogalmazza a maga törzsanyagát, kialakítja a maga óravezetési stílusát is. Csak gyanítom, hogy sok esetben hosszú évek során kikísérletezett, kész munkaprogramok rekednek meg gyülekezeti szinten. Jó volna mindezt összegyűjteni, látni, megvitatni! Jó volna tanulni egymástól!
      Éppen ezért alakult meg múlt év novemberében egyetemünk Gyakorlati Tanszékének szervezésében az a lelkészekből álló munkacsoport, amely a konfirmáció gyakorlatának elemzését, a tartalom és módszer kérdéseinek megvitatását és mindezeken felül egy széles körben használható oktatási program, munkamódszer összeállítását tűzte ki célul. A tapasztalatok azt mutatják, hogy gyülekezeteink ifjúságának nem elhanyagolható részét a konfirmáció után elveszítjük. Sajnos még nagyon sok helyen él a „kikonfirmálkodás” gyakorlata. Mindenképpen fontos elgondolkodnunk azon, hogy vajon megfelelő módon szólaltatjuk-e meg ennek a korosztálynak Isten igéjét?! Fel kell tennünk a kérdést, hogy a jelenleg használatban lévő Konfirmációi Káté tömény teológiai anyaga alkalmas-e arra, hogy 13–14 éves fiatalok számára közvetíteni tudja a keresztyén tanítás központi tartalmát. Tudunk-e ezen keresztül élményt is adni a fiataloknak? Alkalmat arra, hogy saját maguk is átélhessenek valamit mindabból, amiről legtöbbször csak beszélünk? Konfirmandusaink és a szülők látják-e, értik-e, hogy az, amit konfirmációnak nevezünk, nem lezárása, hanem sokkal inkább kezdete valaminek? Tudjuk-e éreztetni, hogy a közösséghez, a gyülekezethez tartozni jó dolog? Segít-e a konfirmáció a fiataloknak abban, hogy valóban megtalálják a helyüket a gyülekezetben? Ilyen és ezekhez hasonló kérdések kerültek elő már rögtön az első találkozásunkkor, mely egyben alkalmat adott arra is, hogy meghallgassuk Antero Rissanen finn lelkész a Finn Evangélikus Egyházban folyó konfirmációs oktatásról és gyakorlatról szóló előadását. Beszámolójában kiemelte, hogy oktatási módszerükben a személyes hitmegtapasztalás az elsődleges cél. A konfirmációt előkészítő foglalkozások, programok három alappillére a spiritualitás, a katekézis és a fiatalok élete. Egyik sem elhanyagolható, és mindegyik a másik kettőt kiegészítő szempont. Érdemes mindezt összevetni a magyarországi gyakorlattal: mintha nálunk sok esetben felborulna az egyensúly kimondottan a katekézis javára.
      Az előterjesztést követően a csoport megfogalmazta azokat a témaköröket, melyek átgondolását, megvitatását fontosnak tartja munkája során. Ezek közül a legfontosabbak:

  • A konfirmáció teológiai értelmezése, teológiai és gyakorlati célja.
  • A konfirmációs gyakorlat életkori vonatkozásai (a megfelelő életkor keresése).
  • A konfirmációi oktatás pedagógiai vonatkozásai.
  • A keresztség és a konfirmáció kapcsolata.
  • Az úrvacsora és a konfirmáció kapcsolata.
  • A gyülekezet szerepe a konfirmációra való felkészítésben.
  • A család szerepe a konfirmációra való felkészítésben.
  • A lelkész szerepe a konfirmációi oktatásban.
  • Felnőtt keresztség és felnőtt konfirmáció.
  • Milyen a jó konfirmációi vizsga?


      Első lépésként olyan anyagok megismerését tűzte ki célul a csoport, melyek gyülekezeti vagy egyházmegyei szinten már kipróbálásra kerültek. Meghallgattuk Ferenczy Erzsébet beszámolóját, melyben az amerikai evangélikus gyülekezetekben szerzett tapasztalatokról, illetve az ott megismert munkaprogram alapján készült konfirmációs anyag bemutatásáról szólt (ld. A Lelkipásztor 1999/11–12. és 2000/1. számaiban megjelent tanulmányt). A program alapját képező elvi szempontok a hagyományos oktatási rendszer és az új szisztéma céljainak összehasonlításában körvonalazódtak ki igazán. Ezek közül leghangsúlyosabbakként meg kell említeni az eddigi felfogás szerint fő célként számontartott információátadást kiegészítő hit-formálás, lélekformálás, illetve az osztály vagy csoport közegén túlmutató közösségépítés szempontjait.
      Hasonló alapokról indulva, de más megközelítést mutat a Lutheránus Világszövetség konfirmációról szóló tanulmányi munkáján (Handbook for Confirmation Ministry – The Lutheran World Federation, 1998.) alapuló program, melyet a Dél-Pest Megyei Egyházmegye lelkészei átdolgozott formában mutattak be. E módszer alapján a fiatalok életéből, környezetéből, mindennapjaiból kiindulva, szemléltetőeszközök segítségével közelíthetnek a foglalkozások az adott téma, illetve az adott bibliai történet felé. További előnye a programnak az, hogy nem kész óravázlatot erőltet, hanem sokkal inkább témák, eszközök, munkamódszerek tárháza, amelyből szükség és szándék szerint szabadon meríthet a csoportvezető. Rámutat továbbá a megtanítani-átélni-gondolkodni hármas egyensúlyának fontosságára. Lehetőséget teremt arra, hogy a konfirmáció ideje alatt a fiatalok élményt is szerezhessenek a keresztyén életről, a keresztyén közösségről, s mindezen keresztül megnő az esélye a gyülekezet közösségébe való beilleszkedésnek is.
      Újabb kérdésekre mutatott rá Krähling Dániel káté-anyaga, melynek áttekintését követően a felnőtt konfirmáció problémája vetődött fel a megbeszélés során. Vajon megfelelő-e a felkészültség e munkaterület végzésére? Milyen módszerekkel és milyen tematikával célszerű végezni a felnőtt konfirmandusok oktatását? Az előbb említett anyag régóta jelentkező hiányt pótolhatna ezen a téren.
      Megismerkedett a munkacsoport a soproni gyülekezet ifjúsági bizottsága Wolfgang Sprügel lelkész vezetésével összeállított javaslatával is, melyben a konfirmációi oktatás új koncepciójához megfogalmazott szempontok gyűjteménye állt előttünk. A közösségépítő programok fejlesztésén túl fontosnak tartja a bizottság az aktivitás biztosítását a konfirmandusok számára, illetve megoldási javaslatokat fogalmaz meg a konfirmációi vizsga problémáját illetően.
      És még mindig ugyanazt a dalt dúdolgatom: „Mindenki másképp csinálja…”. És jó, hogy így van. Hiszen ez sokszínűséget is jelent. Tudnunk kell azonban tanulni is egymástól, és alkalmat kell biztosítanunk arra, hogy ez valóban megtörténhessen. Döcögő, nehezen működő módszereinkhez való ragaszkodás helyett próbáljunk új lehetőségeket keresni: hogyan tudnánk még hitelesebben, még érthetőbben, megélhető formában átadni azt az üzenetet, melyet Isten ránk bízott?! Ennek része kell, hogy legyen a konfirmáció ügyének ápolása, újragondolása is. Ezt a feladatot szeretné felvállalni a konfirmációs kutatócsoport akkor is, amikor rövidtávú céljai között a Gyülekezetpedagógiai füzetek 3. részeként megjelenő konfirmációról szóló tanulmánykötet összeállítása is szerepel.

Megjelent: Lelkipásztor, 2000/7–8. 301–302. o.
Kezed rajtunk. Gyülekezetpedagógiai füzetek 3. Szerk.: Szabó Lajos. Teológiai Irodalmi Egyesület: Budapest, 2000. 151–153. o.

Menü

Validálás

Valid XHTML Strict | CSS