Ének az Araráton

Nézd, eljött a reggel,
hív és vár rád a fény!
Áldd és dicsérd megmentőd,
ki ívet fest kéklő egén!

Azt mondta: „Megállj gonoszság,
pusztító vízözönt hozok rád!”
De Nóéhoz kegyelmesen szólt,
építni nagy bárkát parancsolt.

„Góferfát jól vonj be szurokkal,
könyökkel mérd, és ne sarokkal!
Három szint, ajtó, ablak legyen,
tágas tér földszinten, emeleten!”

Szép szálfát emelj magasra,
féld az élet szavát!
Ígéretét ingyen adta,
építsd a bárkát tovább!

„Az élőket párjukkal vidd fel,
tekints a jövőbe reménnyel”
– rendelte el az Úristen,
hogy Nóénak indulni segítsen.

A családot hozta a hajóra,
az áldás így válik valóra;
ment Nóé, mert hitte az igaz szót,
és Isten bezárta az ajtót.

És jött a víz, víz…
Az Úr mondta: bízz, bízz!
És jött az ár, ár…
Az Úr mondta: várj, várj!

Hullott az égből,
zúgott a mélyből,
negyven nap, éjjel,
dühöngő széllel,

de a bárka állt…
de a bárka állt…
a bárka megállt.

Száll egy galamb az égen,
csőrében olajfa ág,
új remény fénylik szemében:
békesség néked, világ!

Menü

Validálás

Valid XHTML Strict | CSS