Élő imádság – imádságos élet

Szentháromság ünnepe utáni 20. vasárnap

Mt 6,9

Az imádság iskolája

Komoly nehézségekbe ütközik az, aki zeneelméleti alapismeretek nélkül szeretne muzsikussá válni. Persze fordítva is igaz a tétel: az elmélet csak úgy éri el célját, ha gyakorlattá, életté, zenei élményt jelentő dallammá formálódik.
      A Jézustól tanult imádságban elmélet és gyakorlat szervesen összetartozik, kölcsönösen erősítik, hitelesítik egymást. Lenyűgözően harmonikus egyensúlyba kerül a kettő. Hiszen Mesterünk jól tudja, hogy nekünk az imádságot is tanulnunk kell.
      A vallások világában sokféle imádsággal találkozhatunk. „Ti azért így imádkozzatok…” – mondja Jézus, aztán szinte tanítványai szájába adja az Istennek tetsző imádság szavait. Ugyanakkor nemcsak tanítja, hanem éli is: a mennyei Atyával való szüntelen kapcsolat határozza meg Jézus mindennapjait. Egész életét végigkíséri az imádság. „Azért imádkozom, mert ezt nála láttam. Az Ő példája indított engem imádkozó élet-útra.” – fogalmazza meg a 20. századi imádkozó tanítvány, Ordass Lajos.1

Közösségben

Napjainkban az egyéni szempontok sok esetben hangsúlyosabbak a közösségieknél: a személyes érdekérvényesítések, önálló arculatok, profilképek és szelfik világa vesz körül minket. Másfelől az élet számos területén tapasztalható az uniformizálás is: különféle divatok, trendek, és irányzatok igyekeznek kategóriákba szorítani a sokféleséget. Ebből a feszültségből szintén a jézusi imádság mutat kiutat, hiszen a személyesen engem érintő kéréseket következetesen többes szám első személyben fogalmazza meg. Amikor az Úrtól tanult imádság szavaival imádkozom, minden esetben a tanítványok népes családjának tagjaként tehetem ezt. Krisztus népének évezredek óta tartó könyörgésébe kapcsolódom be, miközben személyesen enyém is ez a néhány mondat: utamon végigkísérő, ügyemet Isten elé táró, életemet igéjéhez igazító lelki tükör, drága kincs.

„Oly távol vagy tőlem, és mégis közel!”

Felbecsülhetetlen ajándék, hogy imádságunkban Jézus tanítása szerint Édesapánknak szólíthatjuk Istent: akinek életünket köszönhetjük, aki velünk van és soha sem hagy el minket; akihez mindenkor bátran, a meghallgatás bizonyosságával fordulhatunk.
      A jézusi megszólítás azonban odairányítja figyelmünket a mennyek országára is. Mert Atyánk egyúttal kikutathatatlan, felfoghatatlan is a számunkra. Végtelenül nagyobb nálunk, mérhetetlenül fölöttünk áll. „Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy…” Az első két szó arról üzen, hogy a mindenség teremtője és Ura milyen kegyelmes közvetlenséggel öleli magához gyermekeit; az utána következők pedig arról, hogy ő mindig kimondhatatlanul több az emberi elképzeléseknél, kategóriáknál. A mondat első fele bizalmat és szeretetet ébreszt bennem, a folytatás tiszteletre és alázatra int.

Az első kérés

Iránytűt tartok a kezemben, hasznos eszköz a tájékozódásban. Hibátlanul működik: bármerre fordulok, mindig észak felé mutat. Láthatatlan erő mozdítja jó irányba. „Isten neve amúgy is szent, mégis azt kérjük ebben az imádságban, hogy nekünk is szent legyen” – magyarázza Luther Kis kátéjában a Miatyánk első kérését. És valóban: Isten nevének szentsége nem marad önmagában, hanem át akarja járni a világot, benne minket is. Változást akar hozni az életünkbe: megújított gondolatokat, szavakat és tetteket. Újjászületésre magunktól képtelenek vagyunk, de igéjén és szentségein keresztül Urunk mindezt kész elvégezni bennünk. Biztosan mozdító, láthatatlan erő, amely emberek mindennapjain keresztül válik láthatóvá. Isten nevét szentnek tartani élő imádságot és imádságos életet jelent: szüntelen ráhagyatkozást a Lélek erőterére, hogy az iránytű mindig Krisztusra mutasson.

Imádkozzunk!

Kegyelmes Istenünk, hálát adunk neked, hogy mennyei Atyánknak szólíthatunk téged. Úr Jézus Krisztus, köszönjük, hogy az imádság iskolájában is tanítványaid lehetünk. Áldott Szentlélek, jöjj, újítsd meg hitünket és életünket, hogy Isten neve szent lehessen a számunkra is. Ámen.

Megjelent: Evangélikus Élet, 83. évfolyam 39–40. szám – 2018. október 7. 55. o.


1: Ordass Lajos: Az imádkozásról. Evangélikus Sajtóosztály, Budapest, 1989. 16. o.

Menü

Validálás

Valid XHTML Strict | CSS